Típusa:

Könnyű harci/felderítő hajó

Elkészült egységek:

Összesen 4191 hajó épült különböző típusokban, 1452 a Domínium háborúban semmisült meg, 648 maradt szolgálatban

Építési időszak:

2277-től

Méretek:

Hossz: 109 méter

Sugár: 92 méter

Magasság: 20 méter

Szintek száma: 4

Tömeg: 30.000 tonna

Legénység: 12-36 fő

Fegyverzet:

2 db 6-os típusú pulzáló diszruptorágyú, teljes kimenet 10.000 TeraWatt

2 db fotontorpedó-vető + 35 torpedó

1 db segéd fotontorpedó-vető

Védelmi rendszerek:

Pajzsrendszer, teljes kapacitás 324.000 TeraJoule

Standard duránium/tritánium burkolat

Standard szerkezeti integritás mező

Sebesség:

Normál utazósebesség: 5-ös fokozat

Maximális sebesség: 8.2-es fokozat

Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):

Sugárfegyver tűzerő : 200

Torpedó tűzerő : 100

Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 220

Pajzs erőssége : 120

Burkolat erőssége : 550

Sebesség : 581

Harci manőverezhetőség : 15.000

Összesített erősségi index : 230

Diplomáciai fokozat :

nincs

Élettartam:

40 év

Felújítási időszakok:

Minimális: 5 évenként

Standard: 10 évenként

Jelentős: 30 évenként

Talán a történelem leghíresebb hajókialakításaként a Ragadozómadár minden más osztálynál régebben áll szolgálatban. A 2270-es években elsőként a D11 osztály jött létre. A hajó képes álcázva berepülni a Föderáció védelmi vonalai mögé és megtámadni a gyengén védett célpontokat, mint pl. érzékelő-állomások, kommunikációs központok, teherhajók. Eredetileg felderítőhajónak készült, de a Föderáció és a Klingon birodalom közötti feszült évek alatt gyakran portyáztak a Föderáció határain belül, és megsemmisítették a védtelen hajókat, helyőrségeket.

A Ragadozómadár igen nagy fenyegetést jelentett a Föderációra, de rengeteg titkát sikerült megfejteni, amikor 2285-ben Kirk admirális elfoglalt egyet. Az admirális akkoriban a Csillagflotta szolgálatán kívül tevékenykedett, és a hajó később San Francisco öblében süllyedt el. De Kirk a Csillagflottába való visszatérése után teljes részletességgel írta le a hajó működését. A hajót később kiemelték a vízből, és részletes vizsgálatnak vetették alá. Az elemzés segítséget nyújtott abban, hogy ellenszert találjanak a Ragadozómadár ellen; ennek keretében módosították a Csillagflotta hajóinak érzékelő-hálózatát.

A második változat a D11A, egy prototípus, amelyet a Chang tábornok vezette kutatócsoport fejlesztett ki a 2290-es évek elején. A hajó képes volt torpedót kilőni álcázás alatt is. A klingonok szerencsétlenségére ez a fejlesztés végül hatástalannak bizonyult a hajók jeleit követő plazmatorpedók miatt.

A D12 változat a 2350-es években jelent meg, amely plazmatekercses álcázó-berendezéssel volt ellátva. Ez végül nem bizonyult hatásosnak, mert az álcázó nagyon érzékeny lett az ionikus impulzusokra. Ez a probléma később olyan súlyos lett, hogy a klingonok az egész osztályt visszavonták.

A D12-t a D13 váltotta fel, amely még ma is szolgálatban van, az utóbbi években többször is felújították.

A kialakításában a Ragadozómadár megfelel a klingon normáknak, egy torpedóvetővel a hajótest elején. E fölött található a parancsnoki központ a legénységi szállásokkal a "nyakban". A hajó hátuljában vannak a mérnöki részlegek és egy kicsi raktár. A 2 szárnyon egy-egy diszruptorágyú található. A szárnyak segítségével a Ragadozómadár a légkörben is képes repülni, és le is tud szállni a felszínre; az első ismert térhajtóműves hajó, amely képes erre.