Típusa:

Könnyű kutató/felderítő

Elkészült egységek:

USS Intrepid, NCC-74656 USS Voyager

Plusz 26 hajó készült, még 87 építése can tervbe véve

Építési időszak:

2370-től

Méretek:

Hossz: 373 méter

Sugár: 120 méter

Magasság: 53 méter

Szintek száma: 15

Tömeg: 750.000 tonna

Legénység: 150 fő

Fegyverzet:

13 db VIII-as típusú fézersor, teljes kimenet 17.000 TeraWatt

4 db foton-/kvantumtorpedó-vető + 38 torpedó

Védelmi rendszerek:

Pajzsrendszer, teljes kapacitás 486.000 TeraJoule

Standard duránium/tritánium burkolat

Standard szerkezeti integritás mező

Sebesség:

Normál utazósebesség: 8-as fokozat

Maximális sebesség: 9.985-ös fokozat

Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):

Sugárfegyver tűzerő : 170

Torpedó tűzerő : 500

Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 130

Pajzs erőssége : 90

Burkolat erőssége : 200

Sebesség : 3.200

Harci manőverezhetőség : 1.530

Összesített erősségi index : 540

Diplomáciai fokozat :

3

Élettartam:

80 év

Felújítási időszakok:

Minimális: 2 évenként

Standard: 6 évenként

Jelentős: 18 évenként

A Csillagflotta hajóépítési politikája az utóbbi száz évben hangsúlyozottan egyre nagyobb lett, egyre több mindenre használható hajók tervei készültek el, melyek akár merőben különböző jellegű küldetéseket is el tudtak végezni. Ez ahhoz vezetett, hogy az űrben szolgálatot teljesítő hajók számai jelentősen csökkentek. Míg az Excelsior osztály több száz hajóból állt, az Ambassador már csak 26 hajót számlált, a Galaxy osztályból pedig már csak hat hajót terveztek, de végül is kilenc épült belőle. Annak ellenére, hogy a hajók száma alacsony lett, tudományos kapacitásuk továbbra is ugyanolyan mértékű maradt, ám kis számuk miatt "rugalmasságuk" is nagyot esett vissza. A Galaxy osztály veszteségei megmutatták, hogy ez a "minden tojást egy zsákba" elv nem a legjobb választás.

Az Intrepid azért épült, hogy részben korrigálja ezt a hibát. Az eredeti terv - melyet 2358-ban indítottak el - egy 360 méter hosszú, 15 %-al kisebb hajó megépítését irányozta elő. A kisebb méret természetesen azt is jelentette, hogy sokkal kisebb volt a teljes kapacitása, mint egy Galaxy osztályú hajónak, de sok új technológiát lehetett beleépíteni. A hajóosztály számítógéprendszere a legmodernebb lett, valamint a sok automatizált rendszer kombinációja, melyhez még egy új érzékelő felszerelés is társult, 30%-al nagyobb szenzor és analizációs képességet adott, mint amivel egy Galaxy osztályú hajó rendelkezett. A közel háromszoros csúcssebesség szintén nagyban megnövelte az Intrepid kutatási lehetőségeit.

Az osztály diplomáciai képességei azonban sokkal nagyobb problémát jelentettek. Az ilyen kíséreteknél szokásos extra személyzetnek a hajó méretei miatt egyszerűen nem jutott hely. Mindössze kisebb, helyi tárgyalásokhoz volt elég a kapacitása.

Az Intrepid harci képességeiben is elmaradt nagyobb társaitól, nem hordhatott magával nagyon sok torpedót, vagy nagyenergiájú fézertelepeket. A Csillagflotta csak felderítési és ellátó/támogató küldetésekhez elegendő fegyverzettel látta el. VIII-as típusú fézersoraival és fotontorpedó-vetőivel az Intrepid csak Ragadozómadár méretű hajókkal tudott szembeszállni, azokkal is csak egyesével. Nagy sebessége, jó manőverezőképessége, kiváló érzékelőrendszerével kombinálva, megfelel nagy távolságú felderítésekre, így a flotta többi hajóinak időben előrejelzéseket tud adni. Jelentősebb csatákban az Intrepid a nagyobb hajók ellátását, támogatását tudja ellátni, valamint el tudja vonni azokról az ellenség tüzét.

Az Intrepid tervezése jól haladt az építés kezdeti és középső szakaszában, de jelentős problémák merültek fel 2370-ben, mikor felfedezték, hogy a normál warp hajtóművek energiakibocsátásai jelentősen károsítják a szubteret. A Csillagflotta úgy határozott, hogy minden folyamatban lévő projektet fel kell függeszteni, és át kell alakítani, módosítani kell azokat, és úgy döntött, hogy az új technológia tesztelésére az Intrepid lesz a legmegfelelőbb. Több kísérlet és teszt után, a gépészek rájöttek, hogy a szubtér károsítását leginkább úgy tudják elkerülni, hogy a szubtérmezőt egy sokkal nyújtottabb Z-tengelyre helyezik át, melyet bonyolult szubtérmező modulációval kombinálnak, és a szubtértekercsek építése során a legújabb alapanyagokat használják fel. Ezek a tények ahhoz vezettek, hogy a csészealj-szekció elnyújtott ellipszisformát vett fel, mely rövid idő múlva a Föderáció többi hajóján is megszokottá vált. Az új subtérmező felépítése az Intrepid osztály végsebességének 15%-al való csökkentését eredményezte, mely azt jelentette, hogy a maximális cirkálási sebességet 9,99-ről 9,972-re, az elérhető maximális sebességet pedig 9,992-ről 9,985-ös fokozatra kellett redukálni.

A programnak hatalmas visszaesést okozott az osztály második hajójának, a USS Voyager-nek az elvesztése, mely első küldetése során tűnt el. Az építést felfüggesztették, és általános átvizsgálást végeztek az Intrepiden, majd miután semmit sem találtak, az Intrepid projectet egy év múlva folytatták. Az óta az is a Csillagflotta tudomására jutott, hogy a USS Voyager egy idegen technológiának köszönhetően a galaxis másik végébe került, ahonnan most megpróbál hazajutni.

Egy dolog van még, amiben az Intrepid osztály hajói kiemelkednek a flotta többi hajói közül, ez pedig az, hogy hasonló méretű hajótípusok közül ez az egyetlen, mely képes bolygóra le-, és onnan felszállni. Ezt a képességet olyan esetekre fejlesztették ki, amikor a hajó transzporterei nem működnek az adott bolygó légkörén át, és siklóval sem lehet annak felszínén landolni, de szükséges az ottani személyzet evakuálása, vagy más felszíni tevékenységet kell végrehajtani.